Bolondok napja van. JUHÚ! Szeretem ezt a napot. Bolondos április elseje van, valami új, friss érzés és a változás szele érződik a levegőben a tavasz illatával keverve. Itt a napsütésben születő, jégszívolvasztó mosolyok ideje. Különféle erők mocorognak a világban, annyi minden történik kívül, figyeljünk ma inkább belülre…
Gyerekkorom nosztalgikus élményei előbukkannak a rejtett kincsek dobozából. Milyen ugratásokat, tréfákat csináltunk ezen a napon! Bolondoztunk, mókáztunk, önfeledten kacagtunk. ..
Az ásítozó, nyújtózkodó, téli álmából felocsúdó, pizsamában flangáló kislány is hirtelen felébred bennem. Már száguld felém, izgatottságtól kipirosodott arca, csillogó szemei, gyöngyfogainak látványa teljesen megigéz, ahogy mellém huppan. Izeg-mozog, a székről lelógó lábacskái külön életet élnek. És vigyorog. Ártatlanul, lelkesen, energikusan. Aztán belekezd a mondókájába (nem is értem, hogy bírta ki eddig, hogy szótlanul üldögéljen hosszú másodpercekig…), csacsog, meséli a terveit, hogy hova szeretne elmenni, mit szeretne megnézni, hogyan üthetnénk el hasznosan az időt, amit egyébként én a munkára szántam. Tátott szájjal hallgatom, s közben már az én szemem is csillog, belülről elkezd bennem izzani a kreativitás parazsa. Hallgatom és világok nyílnak meg előttem, mintha egy mesekönyvet lapoznék, színekbe borul minden körülöttem… Imádom…
Mi történne, ha Te is MEGÁLLNÁL EGY PILLANATRA és ELKEZDENÉL FIGYELNI a benned élő játékos, csupaterv gyerkőcre?
Mi történne, ha megkérdeznéd tőle, hogy MIT SZERETNE ma csinálni, ami csak róla szól? Minek örülne?