„Két út van.
Az egyik kifelé vezet, a nagyváros neonreklámjai között egy forgalmas úton. A másik befelé, az önismeret magányos ösvényén. Az egyik kísértése a hatalom és a szépség, a másik nehézsége a csönd vállalása és a szárazság elfogadása. A külső úton minél tovább haladsz, annál nehezebb önmagadra figyelned. A belső úton a sivatag lassan átváltozik virágos rétté.
[…] A külső út sok szempontból irigylésre méltó, sok embert vonz, tömegeket lehet rajta irányítani. A belső úton haladók egy idő után nem törődnek a látszattal és nem érdekli őket mások irányítása, a hatalom gyakorlása. A külső út eltávolít magadtól és a mélyebb kapcsolódás lehetőségétől, a belső út közelebb visz önmagad felfedezésén keresztül a valódi társakhoz, lecsökkenti a kapcsolataid számát, de elmélyíti azokat.
Néha azt hiszem, mindannyian eltévedünk, letérünk a belső útról. Nincs ezzel semmi baj, rendben van ez így. A kérdés csak annyi, hogy észrevesszük-e, és van-e erőnk visszatérni önmagunkhoz?” (Sárvári György)
Két út van. Te melyiken jársz jelenleg?